A magnézium csak egy az élethez, az egészséghez nélkülözhetetlen tápelemek közül, melyek a talajból, a táplálékláncon keresztül jutnak el az emberhez.
A megkülönböztetett figyelmet a hiánya indokolja
De mégis miért annyira nélkülözhetetlen elem a magnézium a testünk, a szerveink és lényegében az egészségünk számára?
Azt mindenkinek látnia kell, a magnézium hiány legnagyobb kockázata nem az, hogy hiányában begörcsöl a lábunk vagy rosszul fogunk aludni és idegesek leszünk.
Ahhoz, hogy igazából megértsük a fontosságát, le kell mennünk a sejtjeink szintjére.
Minden a sejtjeinkben történik!
Az embernek nagyon nehéz sejt szinten gondolkodnia. Ha azt olvassuk, hogy mit csinál a szívünk, a májunk, a vesénk vagy a tüdőnk, azt még meg tudjuk érteni, fontosnak is tartjuk és igyekszünk vigyázni legfontosabb szerveinkre. De ha arra gondolunk, hogy mi lenne jó a sejtjeinknek, már más a helyzet. Mi az, hogy sejt? Ha arra gondolunk, hogy sejt, valami nagyon kicsi és távoli dologra gondolunk, ami nem is mi vagyunk igazán. Valami nagyon pici dolog a bőrünk alatt valamit csinál, de nem igazán értjük, pontosan mit is.
Nem kapcsoljuk össze, valójában minden egyes szervünk a sejtjeink sokasága
Ha arra gondolunk, hogy elhalnak a sejtjeink, nem ugyanolyan félelmetes és súlyos következményekkel teli, mintha abba gondolnánk bele, mi van, ha megbetegszik a szívünk és a betegség visszafordíthatatlan. A szerveink fontosságával tisztában vagyunk, de a sejtjeinkkel nem tudunk mit kezdeni. Ha arra gondolunk, hogy elhal egy sejtünk vagy rosszul fejlődik, közel nem annyira ijesztő, mintha arra gondolunk mi lenne, ha leállna a májműködésünk.
Az egészségünk megőrzése a sejtjeinkkel kezdődik
Az élő szervezetek magnéziumkészletének 99%-a a sejten belüli folyamatokban vesz részt. Ám arra, hogy mi történik a sejten belül, csak a legutóbbi évtizedekben derült fény. Azaz addig a szervezet által felhasznált magnéziumnak csupán 1%-a volt vizsgálható, ezért nem ismerték fel igazi jelentőségét, s a táplálkozástudomány nagyon alábecsülte a szervezet napi magnéziumigényét.
Amikor a molekuláris biológia, biokémia, biofizika sorra megismerte, mi történik a sejten, sőt, a sejt alkotóelemein belül, fény derült tízezerféle enzim és az enzimeket aktiváló ionok szerepére, és arra mindehhez milyen tápelemből mennyi szükséges. Kiderült, a magnézium fontos tényező a szénhidrát- és zsír-anyagcserében, a fehérjeépítésben pedig az esszenciális aminosavakhoz hasonlóan egyenesen nélkülözhetetlen!
Az enzim egy fehérje, amelyet a mindenkori igénynek megfelelően állít(ana) elő szervezetünk, ha megfelelő mennyiségű magnézium áll(na) rendelkezésére. A magnézium háromszáznál is több enzim aktivátoraként játszik szerepet minden életfolyamatban, elsősorban az energiatermelésen keresztül.
A sejtnedv összetétele külön figyelmet érdemel!
A sejtjeinkben az ásványi sók oldott elemeinek, az egyes ionoknak egymáshoz viszonyított aránya állandó. Ha nem jutnak hozzá valamely összetevő szükséges mennyiségéhez, az optimálisnál alacsonyabb szinten áll helyre sejten belül az ionegyensúly. Az így változó közegben lassulnak a sejtekben zajló folyamatok.
Egy kritikus szint alatt visszafordíthatatlanul károsodik a sejt!
Ma már azt is tudjuk, az egyes tápelemek szükséges mennyiségét az egyes életszakaszok, a fizikai és szellemi munka sajátosságai mellett környezeti hatások, az ellenük történő védekezés, a hozzájuk való alkalmazkodás is meghatározza.
Ha kevés a magnézium, helyette – az ozmotikus nyomás fenntartása érdekében – az élő szervezetek kényszerűségből beérik az ugyancsak két-vegyértékű kalciummal, vagy ami még rosszabb olyan nehézfémekkel, mint ólom vagy kadmium.
Amint viszont megfelelővé válik a magnéziumkínálat, ezen káros és mérgező nehézfémek illetve a kalcium nem szívódnak fel
Ezt nevezik a magnézium antagonista hatásának, ami megtévesztő, hiszen csak elsőbbsége van a saját helyéhez.
Így körvonalazódott a válasz a miértre, amihez azonnal hozzá kell tennünk:
Nemcsak a magnézium hiánya okoz zavart!