A magnézium az öregedéssel járó emlékezetvesztés és az Alzheimer-kór kiegészítő kezeléseként is hatékonynak bizonyult.
Egy igen jelentős tanulmány Alzheimer-kórban szenvedő egereken elvégzett kísérletek során rávilágított, hogy az agyi magnézium növekedése a magnézium étrendszerű bevitelével jelentős pozitív hatással bír az agyi szinapszisokra, és az elöregedő agysejteket ténylegesen a korábbi, fiatal állapotába állítja vissza.
Az említett tanulmány az első, amelyik rámutatott: létezik olyan mechanizmus, amelyik előrehaladott stádiumú Alzheimer-kórban szenvedő egereknél képes visszafordítani a kognitív hanyatlást, valamint szintén elsőként hajtott végre Alzheimer-kóros egereknél hatékony, hosszú távú kezelést.
Más kutatások bebizonyították, hogy a betegség egereken történő kezelése során az L-treonát magnézium szájon át történő bevitele az amiloid plakkban történő Aβ lerakódás visszafojtásával, APH-1α/1β függőségi viszonyban enyhíti a kognitív képesség csökkenését. Konkrétan arra a következtetésre jutottak, hogy a magnéziumionok gátolják az amiloid plakk agyban történő lerakódását, amelyek az Alzheimer-kórral járó emlékezetvesztésért felelősek.
Edwards a Magnézium: amit a kezelőorvosának tudnia kell című könyvében taglalja a magnézium számos olyan szerepét, amelyek a testünk funkcióinak működését segíti elő. A kognitív képességek tekintetében a magnézium szabályozza azt a kulcsfontosságú receptort, ami a tanulásért és a memóriáért felelős. Edwards állítása szerint a csökkent mértékű agyi elektromos aktivitás az alacsony magnéziumszinttel rendelkező embereknél figyelhető meg. “A szinapszisok rugalmasságának megőrzése érdekében nélkülözhetetlen az agy-gerincvelői folyadék megfelelő szintű magnéziumtartalmának biztosítása. A magnézium felel számos olyan, az agysejteken belüli enzim működéséért, amelyek a memóriát és a sejtműködést szabályozzák.”
Habár a kutatások még újak, és elsősorban egereken végezték el őket, igazolódni látszik a magnézium és általában véve az agy egészséges működésének összefüggése. Edwards szerint az alacsony magnézium-szintet kizárólag laboratóriumi tesztekkel nem lehet diagnosztizálni, ugyanis ezek a tesztek nem képesek pontosan megmérni a szövetekben található magnézium mennyiségét. Ha csupán a véreredményekre hagyatkozunk, és nem vesszük figyelembe a előjeleket és a tüneteket, az könnyen hibás diagnózist eredményezhet. Amennyiben ezen tünetek némelyikét tapasztalja, a magnéziumos kiegészítő kúra (a kezelőorvosa felügyelete mellett) Önnek is segíthet. Edwards javaslata szerint, amennyiben magnézium-emésztési problémákkal küzd, a helyi (bőrön keresztül bejuttatott) magnézium kiváló alternatívát nyújthat.